Autonóm kódírás: kontextus helyett nincs harness

Az ágensharness logikája teljesen máshogy működik, mint ahogyan a magyar vállalatok ma az AI-t próbálják használni. Nálunk jellemzően a modellt és az alkalmazottat akarjuk összekapcsolni egyetlen prompttal — „írj rövid emailt", „elemezd ezt az adathalmazt" — és aztán csalódunk, hogy az AI nem megy tovább. Lopopolo megmutassa, hogy ezzel szemben az igazi sorrend fordított: először az INFRASTRUKTÚRÁT kellett szét- és újraépíteni (dokumentáció, eszközök, tesztlánc, linter-szabályok), csak azután lehet az ágents, hogy tényleg függetlenül hajoljon végig a kódtáron. A gyakorlat az, hogy készítsd el az ágenshez a környezetét — nem az ágenshez igazítsd a környezetet. Ez azt jelenti: holnap kezdd azzal, hogy az első öt dolognál, ahol az ágensnek hibát vetett, ne a promptot javítsd, hanem azt kérdezd meg: mit nem látott az ágents az adott pillanatban? Mi maradt ki a kontextusból? Az AGENTS.md fájlban kezd dokumentálni, milyen irányelveknek kellett volna követni — ez már nem prompt, hanem a repó memóriája. Egy fontos fenntartás: Lopopolo azt írja, hogy „ne építs saját ágensharness-t", ezzel egyetértek — de ezt az ógvallalatok körében fordítva szokták hallani. Azt hiszik, van kész harness a felhőben, majd belül majd működik. A valódi munkát — a repo-refactoring, a dokumentáció-standardizálás, az eszköz-felsorolás — mégis meg kell csinálnod. A keretrendszer ingyenes, a gondolkodás nem."